Hát igen.

Drága emberünk megszületett, valahol, valamikor.

A köldökzsinór tulajdonképpen elszakadt, el kellett szakadni. Anyának más férfi volt akkor még fontos.

Telt múlt az idő és újra összenőttek. Más férfi el, fiúcska elsőszámú személy lett az ő kicsi életében (de ez a fiú addigra felnő, és jól keres).

És igen. Anya ha lehetne egy ágyba is feküdne gyermekével, és úgy gondozná dedét, mint csecsszopó korában.

És közben megöregedett, rájött, hogy nem is szeret dolgozni és minek, ha különben is eltartják. Sőt, nemcsak eltartják, hanem Ő diktál. Ha neki toronyórára van szüksége, láncostól, akkor azt megkapja. Igaz hisztizni kell érte, mint egy gyereknek, de célt ér.

És jaj annak a nőnek, aki ebbe az idillbe beleront.
Mert elég, ha csak annyi a hibád, hogy szereted a gyerekét.
De szülni akkor szülhetsz, ha ő megengedi! Szigorúan.

Csak akkor fontos, hogy van e kaja, ha főzöl.
És igen, ha jobban főzöl nála!

Egyenlőre ennyi.
A kesztyűt, fel kell venni.
És élni, boldogan. Ha nehéz is...